2018. május 17., csütörtök

Macskamuzsika

A Cerkabella Kiadónál több antológia is megjelent, mindenféle izgalmas témában és összeállításban. Van medvés, lényes, nyaras, ábécés, ovis - nézzétek meg, tényleg szépek és érdekesek. A legújabb antológia az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg, és két mesém is szerepel benne, és a borítója is dorombolásra késztet:




A kötetet Lovász Andrea szerkesztette, az illusztrációkat Kismarty-Lechner Zita készítette.
A címéről pedig eszembe jut egy régi mesém (nem ez szerepel a kötetben, viszont macskás):
Cicanyálkrém






2018. április 8., vasárnap

Meghívó

Hosszú évek munkájának eredménye a Pityke és prém című regény, amely a jövő héten jön ki a nyomdából. Sokan voltak segítségemre az írás során, akiknek nagyon hálás vagyok.
Köszönöm szépen Dávid Ádámnak, a felelős szerkesztőmnek, hogy első pillanattól hitt a regény ötletében, és az egész folyamatot végigkísérte. Rét Vikinek, indián nevén Piros Tollnak, aki szeretettel és értő szemmel szerkesztette a szöveget.
A Móra kiadó munkatársainak, akik hol láthatóan, hol láthatatlanul hozzáteszik a munkájukat az örömömhöz.
Papp Beatrixnek, aki a végleges borítót és a belső rajzokat készítette, és Sánta Kirának, aki képi világával rengeteg inspirációt ad.
Majoros Emmának, Mészöly Áginak és Németh Eszternek, hogy átrágták magukat a kéziraton, hasznos tanácsokkal láttak el, és lelkesítettek, akkor is, amikor én már-már reményt vesztettem.

Az öröm a könyv bemutatóján lesz teljes, és szeretném, ha megoszthatnám Veletek. Sok szeretettel várlak Benneteket április 21-én, 18:00-kor a Könyvfesztiválon, a Millenárison:






2018. március 30., péntek

Pitykegaléria

Nagyon hosszú ideje kezdtem neki a Pityke és prém című könyv megírásának. Az évek alatt többször is belemerültem, aztán elengedtem, majd belemerültem újra. Közben rengeteg képet gyűjtöttem, van, amelyik inspirált, és van, amelyiket egyszer csak megtaláltam, és pont olyan volt, amilyennek én képzeltem Mirinária valamelyik részletét. Mivel a képeket csak bedobáltam egy mappába, sajnos nem tudtam már visszakeresni, honnan származnak.
Ebből a galériából válogattam ki a kedvenceimet, és rendeztem őket össze montázsokká. Fogadjátok szeretettel, illusztráció gyanánt.


Pitykések

Pitykések


Prémesek


Pórok

Körkubikok










2018. február 21., szerda

A titokzatos csilingelő

Az egyik karácsonyra fantasztikus meglepetést kaptam: egy egyiptomi-magyar kislány, Farag Amina küldte el saját készítésű mesekönyvét. Már akkor is nagyon tetszett, de most még több időm volt elmélyülni a mesében, belefeledkezni a rajzokba. Odakint havas a táj, pihenésre ítélt a torokgyulladás, de Amina meséje jókedvre derít. Fogadjátok szeretettel ebben a téli böjtben!











2018. február 14., szerda

Miért havazik Bálint-napon?

Ma reggel kinéztem az ablakon, és láttam, hogy apró, sűrű pelyhekkel havazik. Eszembe is jutott egy régi mese. Még szeptember írtam, és ki gondolt akkor még a Bálint-nappal meg a tavasszal?
A hópelyhek elektromikroszkópos felvételeire ezen az oldalon bukkantam.




A Jóisten bekopogott egy felhőház ajtaján. Pici, töpörödött szent nyitott ajtót, és egy zsákot vonszolt maga után.
            – Készen állsz? – kérdezte a Jóisten. – De vigyázz, mert idén én nyerem meg a fogadást!
            A szent szégyenlősen hümmögött, aztán felnézett a Jóistenre, és megkérdezte:
            – Viszed, Uram? Eléggé fáj a derekam. Meg aztán tavaly úgyis én nyertem.
            A Jóisten könnyedén a hátára kapta a zsákot. Elöl a Jóisten ment, ruganyos léptekkel, mögötte csoszogott öregesen a szent. Tágas felhőcsarnokba értek. A csarnok oszlopai  között angyalkák kergetőztek. Hópelyhekre lövöldöztek arany nyilakkal, derekuk körül alig libbent egy felhőfoszlánnyi ruhácska.
            – Ezerszer megmondtam, hogy öltözzetek fel rendesen! – dörrent rájuk a Jóisten, aztán lehajította a zsákot egy oszlop tövébe. Nehéz holmi lehetett benne, mert teljesen elmerült a felhőben.
A csarnok közepén asztal állt, rajta vízzel teli, kerek tál. A Jóisten teremtő kezével megkevergette a vizet: eltűnt a oszlopok képe, és arcok jelentek meg benne.

2017. július 13., csütörtök

Delfin naplója 5 - Még mindig a Szappanbubi-naprendszer

Az Ündürüxi legénysége tovább folytatja útját a különleges naprendszerben. Delfin jegyzete 2017. április 14-én, Pannonhalmán készült.

Berényi Rebeka illusztrációja


Amikor elhagytuk a Szappatiszt, elhatároztuk, hogy visszatérünk a Tatamamára. Nem szerettünk volna több kellemetlen élményt gyűjteni, no meg trutyit az űrhajóra. Ám ahogy készültünk elhagyni a naprendszert, Palka különös képződményt vett észre a hologramon. Mivel övé a felfedezés érdeme, átadom neki a billentyűzetet, jegyezze le ő életünk egyik legfurcsább élményét.

Bolygó koordinátái: TM-49˚ CSZ-83˚
Név: Ikereki

Karakter: ikerbolygó
Élővilág: van

Napló (Palka jegyzete, Delfin vázlatpontjai alapján):

Hogyan vettük észre a bolygót?
Pont úgy, ahogy a négylevelű lóherét a háromlevelűek között. A sok egyforma gömbforma között feltűnt, hogy ennél a bolygónál valami más. Mintha összeforrt volna két égitest.

2017. május 30., kedd

A rajzolt királyfi és az elhagyott baba

Ennek a mesének az első pár sora évek óta lapult az asztalfiókban, és most hirtelen életre kelt a skicckirályfi.


A királyfi csak egy skicc volt egy rajzlapon. Inkább karakterrajz, mozdulatpróba, pár sete-suta arcvonás. Kicsit jóképű volt, kicsit ábrándos szemű, kicsit olyan, mint az összes többi királyfi, és kicsit mégis más. De még csak terv volt, egy kaparászó gondolat egy rajzoló fejében.
            A baba kopott volt, a karja kijárt, a nyaka nyeklett, a haja összekuszálódott. Valaha hercegnő volt, ez a kéztartásából is látszott, meg a cseresznyeformájúra festett ajkaiból. Az utcán hevert elhagyottan. A lábai és a kezei hajlékonyak voltak, ezért arra gondolt a rajzoló, jól lehetne vele mozdulatokat modellezni. Felvette, hazavitte, és az asztala fölé ültette, a polcra.
            A kopott hercegnő onnan figyelte izgatottan, ahogy a rajzoló húzkodja a vonalakat. Sokkal előbb látta megszületni a királyfit, mint a papír meg a ceruza, és belebizsergett apró, műanyag szíve. De a rajzoló elégedetlen volt, félredobta a ceruzát, és elment aludni. Ám az asztali lámpa égve maradt!