2012. július 5., csütörtök

Virágűr

Egy új meseciklusból választottam ki a kedvenc részemet, és másoltam ide Nektek. Az illusztráció Fabian Oefner fotója a következő honlapról:
http://www.designboom.com/weblog/cat/10/view/22172/fabian-oefner-iridient-bursting-soap-bubbles.html

A virágbolygók egy piszkosfehér univerzumban keringtek össze-vissza. Esetenként össze is koccantak volna, ha nem lettek volna rajtuk bolygótaszigáló kertitörpék, bolygónként egy-egy. Hosszú gereblyéik voltak, és ha közelített egy másik virágbolygó, még időben ellökték, nehogy összeütközzenek. Arra is vigyázni kellett, hogy a virágpor meg a magok az egyik bolygóról ne kerüljenek át a másikra. Ez azért volt fontos, mert minden bolygón csak egyféle virág nőtt.


            A vörös szakállú, csíkos trikós kertitörpe a Centaurea nevű bolygón lakott, amin csak búzavirág nőtt. A búzavirág rettenetesen unalmas növény egészen addig, amíg ki nem nyílik, de akkor két hónapig hullámzó, kék sziromtengerré változtatta a bolygót. Így aztán a kertitörpe tíz hónapig csak aludt és pipázott, meg néha eltaszigált egy közeledő bolygót. Májusban kinyitotta a kaptárak ajtaját, és egyenként pórázra kötötte a méheket, mielőtt szabadon eresztette volna őket, különben átszöktek volna egy másik bolygóra.
A méhek leginkább a Taraxa nevű bolygón növő pongyola pitypangért voltak megőrülve. Itt egy nagyon lerongyolódott kertitörpe élt, mert állandóan dolga volt. Nem elég, hogy a pitypang tavasz kezdetétől egészen késő őszig virágzott, de a bóbitákból milliárdnyi mag hullott szét a virágűrbe, és ilyenkor a többi kertitörpe mind pörölt és kiabált vele. Kénytelen volt minden bóbitát egyenként és gondosan begyűjteni, és maga ültette el a földbe a magokat. Éjjel-nappal dolgozott, pedig hozzá sem kezdett a rengeteg szökevény méh befogásához.
Egyszer aztán megtörtént a baj. A Papáver bolygó kertitörpéje amolyan alvajáró, kótyagos törpe volt, mintha mindig részeg lenne. Pipacsok nőttek a bolygóján, gyönyörű, nagyvirágú, hártyavékony szirmú, tűzvörös csodák. Éppen egy új dalt dudorászott csukott szemmel, mákgubóval verte hozzá a térdén a ritmust. A Taraxa törpéje pedig óvatosan és koncentrálva gyűjtötte a pitypangbóbitákat, nehogy egy is elrepüljön a kis ejtőernyők közül. Egyikük sem vette észre, hogy közelednek egymáshoz, és egyszer csak bumm! A Taraxa jó darabon letarolta a Papáver vörös pipacsait, ráadásul az összes pitypangbóbita szétrepült, és elárasztotta magokkal az egész virágűrt.
A következő tavasszal pitypang nőtt mindenütt. Sárga pöttyös volt a legöregebb kertitörpe máskor komor, sötétlila zsályamezője. A Kampanula bolygón a pitypang húsos levelei elnyomták a harangvirágok gyenge szárát. Az árvalányhaj susogó kalásztengerén hajótörést szenvedett a szél a pitypangzátonyokon. Egy ideig megpróbálták a kertitörpék kigazolni a bolygólyukat, de lehetetlennek bizonyult, legfőképpen azért, mert a méhek, ha pitypang került a bolygóra, csak arra voltak hajlandóak szállni.
Ebből aztán háború lett. A kertitörpék magokból, virágporból bombákat készítettek, és elkezdték egymást lövöldözni. Kémméheket küldözgetettek egyik bolygóról a másikra, és szándékosan összeütköztek. Addig-addig háborúztak, míg lassan minden bolygó egyforma lett: színes, vadvirágos mező, egy-egy mérges kertitörpével.